Keserédes emlékkel távozott a számára az év legfontosabb versenyéről, a motorcsónak Európa-bajnokságról a Formula-4-es kategóriában küzdő Tábori Áron, aki a Dunaújvárosi Vízi Sport Club színeiben állt rajthoz Németországban. A kontinensbajnokságon 32 induló közül végül a nyolcadik helyen végzett.
Tábori Áron óvatosan tervezett az idei nyár előtt. – A kényszer hozta, egész szezonra kiterjedő felkészülés, a tesztüzemmód volt a 2016-os évre jellemező. Számomra ígéretesnek számít a Formula-4-es kategória. Természetesen ez is folyamatosan fejlődik. A szintentartáshoz megállás nélkül újabb beruházásokat, technikai fejlesztéseket kell végrehajtani. A tervünk az volt, hogy az idei évben már egy új technikával tudjunk rajthoz állni, ami már megfelel ezeknek az elvárásoknak, és amivel újból bajnokesélyesek lehetünk. Sajnos ez anyagi okok miatt nem sikerült – kezdte.
A hazai tesztelések igen fontos részei a felkészülésnek, de az igazi mégiscsak a verseny. Ebből az egyiken, a lengyel bajnokságon második helyezést ért el. A második felvonás Litvániában került sorra, ahová embert próbáló vontatmánnyal terhelt, végtelennek tűnő autóút után érkezett. Itt már az európai élmezőnyhöz való viszonyítás is lehetett az egyik fontos cél. Az eredmény a dicséretes hetedik és nyolcadik helyezés (ebben a versenyformátumban két futam van egy hét végén).
Majd következett az Európa-bajnokság, az eseményt a németországi Rendsburgban rendezték. Az Északi-tengerhez közel eső pálya nem kis meglepetéssel várta a versengésre kész csapatokat: – Szűk és technikás pályát tűztek ki a számunkra. Egy ritkán látható kemény jobbos kanyart is beiktattak, ami mindnyájunknak elég komoly fejtörést okozott, és bizony „újratervezésre” késztette a mezőnyt. A kihívást a mostoha, de változatos időjárási körülmények tovább erősítették. A szinte viharos szél és a nagy esőzések váltogatták egymást, amik a versenyt szikrázóvá, a rajthoz állókat elszántabbá tették. Az ideálistól igen messze álltak a körülmények. Nagyon sok bukás, ütközés és törés közepette zajlottak a futamok. Az igazi izgalmakat azonban nem is a természeti körülmények és az egyedi pályavezetés okozták, hanem a gépátvétel hajmeresztő nehézségei. Egy biztonsági öv körül zajlottak a csaták, amit a motorcsónakversenyhez hasonlóan végül, bár nem kis harcok és ügyintézés után a csapat sikerrel abszolvált. Embert próbáló, illetve idegölő feladat volt
Majd így folytatta Tábori Áron: – Ilyen nagy létszámú Eb-t talán még soha nem bonyolítottak le. Harminckét versenyző várt a rajtra. A pályán egyszerre maximum tizenöt hajó indulhatott, ezért három csoportra osztottak bennünket, és így futottunk versenyt az órával. A sok versenyző miatt még két reményfutamot is le kellett bonyolítani. Az időmérő futamról a tizenegyedik helyen jutottam be a döntőbe. Ezen négy futamot kellett teljesíteni, amiből a három legjobbat értékelve alakult ki a végső sorrend. Az itt a győzelemre törők az említett nehéz körülmények miatt már jórészt szó szerint viharvert, és a sok ütközés miatt lezúzott, toldozott-foltozott, vagy éppen süllyedő hajókkal voltak kénytelenek versenyezni. Szerencsére én kisebb koccanásokkal megúsztam a dolgot. A versenyzői oldalról mindent megtettem az előrébb kerülésért. Igaz, hogy vitathatatlanul fejlődött a technikai hátterünk, de ebben a mezőnyben, csak eddig tudtunk elérni. A mostani nyolcadik helyezés nagyjából jól tükrözi a jelenlegi erőviszonyokat. Emellett a rendezők oldaláról egy sor nehezítő körülménnyel is meg kellett birkóznunk, amit a gépátvételnél és a verseny közben jelentkező szabályértelmezési problémák tükröztek.
A derekas helytállás után mit hozhat a jövő? – szegeztük neki a kérdést.
– Ilyenkor ritkán jelentkeznek új támogatók. Sajnos nincs ilyen mozgásterünk. Egyelőre nem tudom, mi lesz jövőre! Számomra nagy öröm volt, hogy egyáltalán hajóba ülhettem. Remélem, még az a pillanat is eljön, amikor újból a dobogón leszek! Reméljük, 2018-ban versenyzői karrierem viszonylatában is jó csillagállást tudok kifogni. Ezután a nagy erőpróba után minden segítőmnek, támogatómnak, a Dunaújvárosi Vízi Sport Clubnak és családomnak is köszönöm, hogy lehetővé tették idei szereplésemet.
Tábori Áron versenyzői beszámolóiban hangsúlyosan és elismerően beszél a csapatról, akik a parton tevékenykedve lehetővé teszik az ő szereplését. Miként másoknak is, neki is szüksége van a segítő kezekre. A profi csapatok akár kamionnal is vándorolnak a versenyhelyszínek között, és soraikban a gépkocsivezetők mellett olyan szakemberek is felsorakoznak, akik a felmerülő összes technikai problémát gyári színvonalon, azonnal és a helyszínen tudják orvosolni, és komoly számítógépes háttérrel állnak a pilóták mögött.
(Forrás: www.duol.hu)